Gombócka nyaralni megy...

Alig két hét van csak hátra, és Gombócka nyaralni megy majd a szomszéd kerületbe, egy nyuszipanzióba. Családi ház, nyusziszobával, kifutóval és két másik nyunyóval.... remélem, jó lesz neki. Nekem máris hiányzik!!! Pedig úgy magammal vinném - dehát nem tudom, mit szólna a repülőgép személyzete, ha egyszercsak két édes nyuszifül kandikálna elő a "cilinderemből":)))

Félek a szuritól...

Nem régen oltáson voltunk. Gombócka (is) be volt tojva kicsit, de én is nagoyn izgultam. Amíg a doktor bácsi elment az injekciós tűért, Gombócka feltette a mellkasomra a két lábát és ÚGY SIMULT rám, mintha a pólómra lett volna festve! Éreztem a kis szíve dobogását!!! Így ölelkeztünk, mikor visszaért a dokibácsi, még ő is elmosolyodott! Aztán úgy beadta neki a szurit, hogy még én sem vettem észre!

Annyira meghatódtam az ölelésétől, hogy itthon nem jöttünk fel egyből, hanem bementünk a füves-virágos, kb. 30 négyzeméteren elkerített "susnyásba". Először persze ki sem akart jönni a hordozóból, aztán meg nem győztem szaladni utána!!! Az elkerített részen van egy kb. 50 centis kijárat - mindig odatartott! Akár hová vittem vissza, hipp-hopp, máris a kijáratnál termett - mint akit gumin rántottak volna oda:)))

A gazdi büntiben

Olyan édes volt Gombócka délután: kinn sütkérezett a teraszon a dobozpalotája előtt, én meg benn varrtam kb. egy órán keresztül. Aztán egyszercsak meglebbentette a szél a függönyt - gondoltam rá, hogy ki kéne nézni rá, de úgy el voltam barrikádozva a varrógéppel, meg a cuccokkal, hogy nem álltam fel mégse. Erre megint feltámadt a szél, mire Gombócka beügetett, megállt előttem és NÉZETT FEL RÁM, mint aki beszél hozzámKérdeztem is, hogy édesem, mit akarsz mondani? Erre még beszédesebben nézett, kis okos tekintetével, épp hogy csak meg nem szólalt: hogy szép kis alak vagy, mondhatom, jön a vihar te meg fütyülsz rám? Mindenesetre most büntiben VAGYOK. Rám se néz, sőt a fotózás elől is elaszaladJ))