Nem régen oltáson voltunk. Gombócka (is) be volt tojva kicsit, de én is nagoyn izgultam. Amíg a doktor bácsi elment az injekciós tűért, Gombócka feltette a mellkasomra a két lábát és ÚGY SIMULT rám, mintha a pólómra lett volna festve! Éreztem a kis szíve dobogását!!! Így ölelkeztünk, mikor visszaért a dokibácsi, még ő is elmosolyodott! Aztán úgy beadta neki a szurit, hogy még én sem vettem észre!
Annyira meghatódtam az ölelésétől, hogy itthon nem jöttünk fel egyből, hanem bementünk a füves-virágos, kb. 30 négyzeméteren elkerített "susnyásba". Először persze ki sem akart jönni a hordozóból, aztán meg nem győztem szaladni utána!!! Az elkerített részen van egy kb. 50 centis kijárat - mindig odatartott! Akár hová vittem vissza, hipp-hopp, máris a kijáratnál termett - mint akit gumin rántottak volna oda:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése