Olyan édes volt Gombócka délután: kinn sütkérezett a teraszon a dobozpalotája előtt, én meg benn varrtam kb. egy órán keresztül. Aztán egyszercsak meglebbentette a szél a függönyt - gondoltam rá, hogy ki kéne nézni rá, de úgy el voltam barrikádozva a varrógéppel, meg a cuccokkal, hogy nem álltam fel mégse. Erre megint feltámadt a szél, mire Gombócka beügetett, megállt előttem és NÉZETT FEL RÁM, mint aki beszél hozzámKérdeztem is, hogy édesem, mit akarsz mondani? Erre még beszédesebben nézett, kis okos tekintetével, épp hogy csak meg nem szólalt: hogy szép kis alak vagy, mondhatom, jön a vihar te meg fütyülsz rám? Mindenesetre most büntiben VAGYOK. Rám se néz, sőt a fotózás elől is elaszaladJ))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése