Gombócka - a jógi-tanárom:))

Eltelt a nyár, az ősz... lassan itt a hideg tél, és Gombócka egyre kevesebb időt tölthet kinn, a teraszon. A reggeli szellőztetéskor azonban még mindig ezerrel rohan ki, módszeresen végig ellenőrzi, hogy minden megvan és úgy van, ahogy ő hagyta, majd az asztal alá bújva hozzákezd a napi rituális mosakodáshoz. Ezt persze már nem lehet nyitott ajtóval végigvárni - Gombócka azonban okos kisnyúl, amikor végzett (kb. egy óra!), jön és mint egy udvarias vendég, bekopog az üvegajtón.:))

Hogy ne unatkozzon a szobában sem, több játékot beszereztem neki - amikre persze nagy ívben fütyül. Sok nyuszmák imádja a lufikat, a papírgurigákat stb., de Gombóckát csak az érdekli, aminek a kajához is köze van. Ennek ellenére nem unatkozik, hiszen kreatív-okos nyuszika lévén mindig talál magának elfoglaltságot. (Az egy más kérdés, hogy a gazdinak legtöbbjétől a haja az égnek áll, mert persze a ténykedések nyomait nem mindig egyszerű eltüntetni:))

Legédesebb szokása miatt azonban mindig, minden megbocsátásra kerül - ez pedig a következő:

este, ahogy kiteszem az ágyneműt, Gombóc máris benne terem, és látszik rajta, hogy alig várja az együttalvást! Ha kések, türelmetlenül emelgeti a fejét, és szinte korhol a szemeivel, hogy na, mi lesz, hol vagy már???

Ahogy lekapcsolom a villanyt befúrja magát a nyakamhoz, pont úgy, mint egy embergyerek: feje a párnán, a kis puha meleg testét pedig a mellkasomhoz nyomja.

Imádom!!!

Reggel pedig pontosan fél hét előtt 5 perccel(se előbb, se később, PONT 6.25 perckor!:)) Gombócka kétlábon állva megkapargatja a kajás szekrény ajtaját, finoman jelezve, hogy itt a reggeli ideje! :))

Még ő reggelizik, én a TV2 híreit (és a jóízű falatozás közbeni hangos ropogtatásokat) hallgatom. Amikor az utolsó falatokat is lenyelte szalad hozzám újra ezerrel megköszönni: ilyenkor rengeteg puszit kapok, annyi sokat, hogy a reggeli mosdást akár el is hanyagolhatnám:)

Majd jön a szellőztetés (lásd fenn), és kezdődik minden előről:)))

És ez így megy, nap mint nap, hétről-hétre, hónapról-hónapra...

Gombócka tehát erősen a szokások rabja, de ezzel csempészte be az életembe a kellemes, már régen nem kapkodós reggeleket, a harmonikus nyugodt mosolygós elalvásokat - így aztán mérhetetlenül hálás vagyok neki!:))