Az élet császára vagyok!:)

2011 - Best of Gombócka

http://gombcnyuszikalandjai.blogspot.com

Gombócka - a jógi-tanárom:))

Eltelt a nyár, az ősz... lassan itt a hideg tél, és Gombócka egyre kevesebb időt tölthet kinn, a teraszon. A reggeli szellőztetéskor azonban még mindig ezerrel rohan ki, módszeresen végig ellenőrzi, hogy minden megvan és úgy van, ahogy ő hagyta, majd az asztal alá bújva hozzákezd a napi rituális mosakodáshoz. Ezt persze már nem lehet nyitott ajtóval végigvárni - Gombócka azonban okos kisnyúl, amikor végzett (kb. egy óra!), jön és mint egy udvarias vendég, bekopog az üvegajtón.:))

Hogy ne unatkozzon a szobában sem, több játékot beszereztem neki - amikre persze nagy ívben fütyül. Sok nyuszmák imádja a lufikat, a papírgurigákat stb., de Gombóckát csak az érdekli, aminek a kajához is köze van. Ennek ellenére nem unatkozik, hiszen kreatív-okos nyuszika lévén mindig talál magának elfoglaltságot. (Az egy más kérdés, hogy a gazdinak legtöbbjétől a haja az égnek áll, mert persze a ténykedések nyomait nem mindig egyszerű eltüntetni:))

Legédesebb szokása miatt azonban mindig, minden megbocsátásra kerül - ez pedig a következő:

este, ahogy kiteszem az ágyneműt, Gombóc máris benne terem, és látszik rajta, hogy alig várja az együttalvást! Ha kések, türelmetlenül emelgeti a fejét, és szinte korhol a szemeivel, hogy na, mi lesz, hol vagy már???

Ahogy lekapcsolom a villanyt befúrja magát a nyakamhoz, pont úgy, mint egy embergyerek: feje a párnán, a kis puha meleg testét pedig a mellkasomhoz nyomja.

Imádom!!!

Reggel pedig pontosan fél hét előtt 5 perccel(se előbb, se később, PONT 6.25 perckor!:)) Gombócka kétlábon állva megkapargatja a kajás szekrény ajtaját, finoman jelezve, hogy itt a reggeli ideje! :))

Még ő reggelizik, én a TV2 híreit (és a jóízű falatozás közbeni hangos ropogtatásokat) hallgatom. Amikor az utolsó falatokat is lenyelte szalad hozzám újra ezerrel megköszönni: ilyenkor rengeteg puszit kapok, annyi sokat, hogy a reggeli mosdást akár el is hanyagolhatnám:)

Majd jön a szellőztetés (lásd fenn), és kezdődik minden előről:)))

És ez így megy, nap mint nap, hétről-hétre, hónapról-hónapra...

Gombócka tehát erősen a szokások rabja, de ezzel csempészte be az életembe a kellemes, már régen nem kapkodós reggeleket, a harmonikus nyugodt mosolygós elalvásokat - így aztán mérhetetlenül hálás vagyok neki!:))

Gombócka nyaralni megy...

Alig két hét van csak hátra, és Gombócka nyaralni megy majd a szomszéd kerületbe, egy nyuszipanzióba. Családi ház, nyusziszobával, kifutóval és két másik nyunyóval.... remélem, jó lesz neki. Nekem máris hiányzik!!! Pedig úgy magammal vinném - dehát nem tudom, mit szólna a repülőgép személyzete, ha egyszercsak két édes nyuszifül kandikálna elő a "cilinderemből":)))

Félek a szuritól...

Nem régen oltáson voltunk. Gombócka (is) be volt tojva kicsit, de én is nagoyn izgultam. Amíg a doktor bácsi elment az injekciós tűért, Gombócka feltette a mellkasomra a két lábát és ÚGY SIMULT rám, mintha a pólómra lett volna festve! Éreztem a kis szíve dobogását!!! Így ölelkeztünk, mikor visszaért a dokibácsi, még ő is elmosolyodott! Aztán úgy beadta neki a szurit, hogy még én sem vettem észre!

Annyira meghatódtam az ölelésétől, hogy itthon nem jöttünk fel egyből, hanem bementünk a füves-virágos, kb. 30 négyzeméteren elkerített "susnyásba". Először persze ki sem akart jönni a hordozóból, aztán meg nem győztem szaladni utána!!! Az elkerített részen van egy kb. 50 centis kijárat - mindig odatartott! Akár hová vittem vissza, hipp-hopp, máris a kijáratnál termett - mint akit gumin rántottak volna oda:)))

A gazdi büntiben

Olyan édes volt Gombócka délután: kinn sütkérezett a teraszon a dobozpalotája előtt, én meg benn varrtam kb. egy órán keresztül. Aztán egyszercsak meglebbentette a szél a függönyt - gondoltam rá, hogy ki kéne nézni rá, de úgy el voltam barrikádozva a varrógéppel, meg a cuccokkal, hogy nem álltam fel mégse. Erre megint feltámadt a szél, mire Gombócka beügetett, megállt előttem és NÉZETT FEL RÁM, mint aki beszél hozzámKérdeztem is, hogy édesem, mit akarsz mondani? Erre még beszédesebben nézett, kis okos tekintetével, épp hogy csak meg nem szólalt: hogy szép kis alak vagy, mondhatom, jön a vihar te meg fütyülsz rám? Mindenesetre most büntiben VAGYOK. Rám se néz, sőt a fotózás elől is elaszaladJ))

Nyuszi-fohász

... és add meg nekünk a mindennapi szénabetevőnket. Ámen!